Mi az emetofóbia?

A félelem vonatkozhat arra, hogy mi magunk leszünk rosszul, arra, hogy valaki más hányását látjuk vagy halljuk, de akár már a hányinger érzése vagy egy rosszulléthez kapcsolódó helyzet gondolata is erős szorongást válthat ki. Senki sem szeret hányni. Emetofóbia esetén azonban a hányás lehetősége aránytalanul nagy jelentőséget kap, és a félelem elkezdheti befolyásolni a mindennapi döntéseket.

Nem feltétlenül kell közvetlen veszélyhelyzetben lennünk ahhoz, hogy megjelenjen a szorongás: sokszor már annak lehetősége is elegendő, hogy „mi van, ha rosszul leszek?”. Súlyosabb esetben az érintettek az életüket is egyre inkább a rettegett helyzetek elkerülése köré szervezhetik. Az emetofóbia hatással lehet az étkezésre, az utazásra, a társas programokra vagy akár arra is, mennyire érezzük magunkat biztonságban a saját testünkben.

Az emetofóbia nem mindenkinél pontosan ugyanúgy jelenik meg. Van, aki elsősorban attól fél, hogy ő maga fog hányni, míg mások számára az okoz nagyobb szorongást, hogy valaki más lesz rosszul a közelükben. A félelem kapcsolódhat többek között:

• magához a hányinger érzéséhez,
• a kontroll elvesztéséhez vagy a nyilvános rosszulléthez,
• ahhoz, hogy egy adott helyzetből nem lehet könnyen elmenni,
• a fertőzésektől, bizonyos ételektől vagy az ételmérgezéstől való félelemhez.

A hányás a legtöbb ember számára kellemetlen élmény, és teljesen érthető, ha valaki szeretné elkerülni. Emetofóbia esetén azonban a félelem ennél jóval intenzívebbé és tartósabbá válik. Már a rosszullét lehetősége vagy egy hányással kapcsolatos gondolat is erős szorongást válthat ki, és a félelem egyre több hétköznapi helyzetre lehet hatással. A különbség tehát elsősorban abban rejlik, mekkora szerepet kap a félelem a mindennapokban: befolyásolja-e a döntéseket, a szokásokat és a programokat.